És végül néhány kedvenc családi fotó.

Lea nagy feje. Vagy inkább a virág kicsi?

Az unokatestvérek, Lili, Lea és Dávid.

Dávid gyakorol

Lili is

a medencében

Lilike fagyizik

De jó fejek!

A legérdekesebb események következnek, ezeket a csemegéket tartogattam a végére :)

Ez itt egy autentikus maláj piac, valamelyik istenhátamögötti kis faluban, ahol rajtunk kívül fehér embert nemigen látni. Szemügyre vettek rendesen. Mint mi a mindenféle ételeket, finomságokat.  Épp egy kókuszos édességet bámulunk, amit aztán meg is kóstoltunk.

Az alábbiakról ne kérdezzétek, hogy mi micsoda, mert nemhogy én, de még Jutka sem nagyon tudta.

Azt viszont tudni kell, hogy a piacon össze-vissza kóstolt édes és kevésbé édes étkek következménye egy kiadós gyomorrontás volt, amelyből csak Feró massázsa tudott kigyógyítani. Harmadnap...

Piac után rögtön másnap dzsungeltúrára mentünk.

A gyomorrontást, a meleget, és az engem kifejezetten szerető piócákat leszámítva minden rendben volt. No és a jutalom, ami a közel egyórás túra után ránk várt, a jéghideg vízesés az amúgy 33 fokban.

És ha már az élményeknél tartunk, a tengerparti szálloda jakuzzija sem volt kutya. Itt mázlink volt, ugyanis valamilyen oknál fogva egy un. "executive apartman" boldog birtokosai voltunk három napig, tengerre néző szoba, luxusfürdőszoba, és egyebek. Péntektől vasárnapig voltunk a tengeren, nagyon jó időt fogtunk ki, és Lea imádta a vizet.

Ez a felvétel is a tengerparton készült, Jutkát éppen masszírozzák - reklámfogásként 5 percig ingyen. Előtérben Lilike, tiszta sztár!

No és a keleti kaja. Erről regéket lehetne. De álljanak inkább itt a képek.
Spring roll - előétel.

Homár, vajas kiszerelésben - a tengerparti vendéglőben. Olyan finom volt, hogy másnap is visszamentünk.

No, ezekről már kevésbé tudom, hogy mit ábrázolnak, de megettük :)

Itt a maláj nemzeti gyümölcs, vagy mi. A neve DURIAN. Az izéről nem nyilatkoznék, mert az a negyed falat, amit a számba tettem, nem mérvadó ez ügyben. Azt mondják, nagyon rá lehet szokni. A lényeg, hogy annyira büdös, a legtöbb szállodában ki van írva, hogy nem szabad Duriánt fogyasztani a területén, pláné bevinni a liftbe... Ezt ott törték meg a kedvünkért a Nemzeti Park duriánültetvényén.

És akkor jöjjenek a különféle állatok, amelyeket sikerült lencsevégre kapni.
Egy gekkó a tengerparti szállodai szoba sarkában.

Imádkozó sáska a szállodai szoba teraszán.

Majom a negyedben.

Kígyó a dzsungelben :)

Skorpió a medencében. :))

Gekkó az ablakon.

Viziló az állatkertben.

További turistikai látványosságok:

Teaföld (Cameron Highlands, ha hiszitek ha nem, 20 fok volt, és hosszúujjú pulóvert kellett venni :)

Rizsföld, turistákkal

Ja, Cameron Highlandsban ebben a motelben laktunk

Kínai buddhista templom:

És hindu, illetve a hozzá felvezető kétszázvalahány lépcső. Én inkább lent maradtam Leával (igaz, ezelőtt hét évvel megnéztem):

Batikfestő műhely egy tengerparti kisvárosban, Kuantanban:

És bazár az évente egyszer megrendezésre kerülő maláj népművészeti vásáron:

Jutka ugyanitt alkudozik.

Hát igen, a tornyok. A világ legmagasabb ikertornyai. A nővéremék koncertterme ezen belül található. Ez a fénykép a tornyokhoz közel levő parkban készült. Isten bizony nem beskennelt képeslap, hanem Feró készítette.


És valóban ott voltunk.

Ugyanez fentről, a két torony közötti hídról.

És a család, aki mindezt ámulva nézi.

És akkor álljon itt a képes beszámoló a világ másik felén tett utunkról.

Előbb a földrakzi nevezetességek: Ez a Shah Alam mecset, vagy Kék mecset. Ahhoz, hogy beengedjenek, magunkra kellett öltenünk e köpenyt, és kendőt:

Lenyűgöző konstrukció, ima közben nem lehet látogatni, cipőt természetesen le kell vetni, és a lépcsők aljánál hagyni.

Ez egyébként az emeleten van.